Első fejezet

"My hands, your hands, 

tide up like two ships drifting..."

Egy évvel később

Az élet rohadt igazságtalan. A vevők meg néha rohadt parasztok. Nem mintha ezt most állapítottam meg volna elsőre, de az most teljesen lényegtelen. Ja, és el ne feledkezzünk Dave-ről, aki egész idő alatt engem figyelt, hogy mit csinálok, közben állandóan pofázott. A napom egyetlen fénypontja Alex volt, aki az ebédszünetét a munkahelyén azzal töltötte, hogy engem meglátogatott.
Dél körül jött be a szalonba, körülnézett, és mikor megtalált, hosszú léptekkel szűkítette a köztünk lévő távolságot. Átkarolta a derekam és szorosan magához vont. Én a karommal húztam egyre közelebb és közelebb magamhoz addig, míg csak az orrunk töltötte ki az eddig üres állt helyet. Hosszú, feketére festett körmeimmel erősen beletúrtam dús hajába. Gyönyörű tenyere eközben fel-le mászkált a szabadon hagyott derekamon, míg nem gondoltak egyet, és lentebb merészkedtek. De hagytam nekik, ennyi munka után megérdemelték. Nem bírtunk tovább uralkodni magunkon, ajkunk megtalálták egymást, és úgy döntöttek saját elképzelésük szerint lesz minden, az sem érdekelte őket, hogy épp vár rám egy vendég. Nem baj. Igazából ebben a pillanatban engem se igazán érdekelt.
- Hé! - szólalt meg egy hang a hátunk mögül. Dave volt az. Kösz! Pofátlankodj bele a pillanatomba! - Menjetek szobára, Jade! Felajánlom a dolgozószobám, csak ne itt nyálazzatok össze mindent! - kérte, közben a hatás kedvéért imádságra kulcsolta kezét, és úgy hadonászott össze-vissza.
A férfi ezek után hátat fordított, és indult vissza az eddig megkezdett dolgához.
- Dave! - szóltam utána, mire az említett személy megfordult, és egyenesen a szemembe nézett. - Nincs dolgozószobád - jelentettem ki röhögve, és ahogy Alexre néztem, az ő arcán is megjelentek a nevetőgödröcskék.
- De majd lesz! - Emelte fel mondat közben a mutatóujját, hátha ezzel eléri a kívánt hatást. Sad story. Nem érte el.
Sose bírtam ezt a pasit komolyan venni. Kicsit idősebb mint én, most a huszonhat elvileg. Karját és a teste 75%-át tetoválások borították, csodálom, hogy a fejére nem varratott valamit. Tévedés, egy csillag alakú firka van a felnyírt haja alatt. Tudom, mivel én csináltam. Mindig mogorva pokrócnak mutatja magát, de amióta itt dolgozok, lassan hat éve, azóta megmutatta az igazi énjét is, amit csak a kiváltságosak láthatnak. Igen, megtisztelve érzem magam.
Alex hirtelen az órájához kapott, ez azt jelenti, hogy máris késésben van.
- Drágám, most mennek kell, de délután találkozunk - ígérte, és két tenyere közé vette az arcom egy utolsó csókra.
A leheletnyi puszi után Alex hátat fordított, és gyors léptekkel igyekezett az ajtó felé, de amikor odaért, még utoljára visszanézett, és intett egyet, amit viszonoztam.
- Mondtam már, nincs smaci a szalonban, cica! - lépett mellém a főnököm, és megpróbálta elővenni a mogorva arckifejezését. Szerencséjére én mindig megpróbálom előcsalogatni a mosolygósat. Az jobban illik hozzá.
- Még akkor se, ha veled lenne? - érdeklődtem tettetett érdeklődéssel a hangomban. Persze mindezt poénnak szántam. A srác nem az esetem.
- Akkor talán kivételt tehetek... - válaszolta nagylelkűen, és lágyan magához húzott a derekamnál fogva.
Félreértés ne essék, nem vagyok ribancból, csak szimplán haverok vagyunk a főnökömmel.  Ez csak szimpla hülyéskedés.
- Milyen nagylelkű vagy - feleltem neki, miközben jobb kezemet rátettem a mellkasára, és úgy toltam el magamtól.
- Tudom én, édes, nem kell hálálkodni - nevetett fel, aztán elhúzódott tőlem, mert egy férfi lépett be a szalonba. Igen, ha mások látnák a hülyülésünket, annak nem lenne jó vége, az biztos... 
- Sziasztok! - köszönt az idegen mindkettőnknek. A fiú olyan tizennyolc és húsz között lehetett, barna hajára minimum egy kiló zselét kent fel, hogy úgy álljon, mint az Eiffel-torony.
- Szia! - válaszoltuk egyszerre Dave-vel. - Ülj le, Jade mindjárt megy! - folytatta ezúttal egyedül, aztán halkan hozzám fordult. - Elmegyek, mindjárt jövök. Tartsd a frontot, nem tűnik veszélyesnek - bökött állával a kuncsaft felé, aztán már lépett is ki az ajtón.
Lassú léptekkel haladtam a srác felé, aki már kényelembe helyezte magát az egyik székben. Én is leültem mellé. Nem tűnt tetkóbuzinak, inkább csak olyannak, aki menőzésből varrat magára valamit, csak mert a haverjainak is van.
- Van valami elképzelésed vagy segítsek? - kérdeztem érdeklődve a fiútól.
- Van. Egy-egy pálmaágat szeretnék ide - a nadrágjáról résnyire felhúzta a pólóját, és rámutatott a medencecsontja alatti részre. - és ide egy ugyanolyat fordítva - kérte, majd a pólója fenti szegélyéhez nyúlt, és egy elegáns mozdulattal lekapta azt.
Járt edzésre rendesen, az biztos - gondoltam magamban.
- Maradhatott volna - mondtam, közben hátrafordultam az asztalomhoz, hogy elővegyek gyorsan egy ceruzát és egy papírt, hogy le tudjam rajzolni a kívánt ábrát.
- Már mindegy - hallottam a választ magam mögül.
Visszatekeredtem az eredeti pózomba, és elkezdtem rajzolni az ágakat. Alkotás közben a srác tekintete szinte kiégette a bőröm.
A szobában csak a ceruza sercegését és a kettőnk légzését lehetett hallani. A következő pillanatban egy másik ember érintését éreztem a kezemen. Felnéztem, és amint az sejthető volt, a srác tenyere pihent az enyémen.
- Olyan gyönyörű vagy, ahogy rajzolsz - A legtöbb lánynak, ha ezt mondják rögtön a magasba szökik az önbecsülése, és azonnal beleszeret abba a fiúba, akárhogy is néz az ki.
Kivéve akkor, ha a srác egy másodperccel azután, hogy ezt kimondta, lesmárolja.
Igen, pontosan ez történt. A fiú ajkai az enyémhez tapadtak, de nem olyan módon csókolt, mint ahogyan Alex, hanem erőszakosan, tele vággyal és akarattal. Nyelvével az alsó ajkamat csiklandozta beengedésként. Megpróbáltam letolni magamról, de szerencsétlenségemre egy székben ültem, a srác két kezével az enyémeket fogta, és bárhogyan is akartam volna ágyékon rúgni, nem sikerült, mivel csaknem teljes erejéből rátérdelt a combomra. Bassza meg! - Ez volt az első gondolatom meg az, hogy Segítség! de az őszintén, most nem sokat ért. Meg kell várnom, amíg Dave visszaér, de az lehet akár egy perc, kettő vagy akár egy óra is, addig ez a kigyúrt kisgyerek könnyűszerrel megerőszakol. Szuper. Kösz Dave! Még hogy nem veszélyes... 
Ajkai az enyémről elvándoroltak, le a nyakamra, aztán még lentebb. Ki kell használni ezt az alkalmat. Most vagy soha. Hé, Jade! Legyen benned ennyi akarat! 
- Segí... - Hangom erős volt, és elég hangos ahhoz, hogy esetleg valaki meghallja, de a srác időben észlelt, és még mielőtt kimondhattam volna a szót, hatalmas tenyerével betapasztotta a számat.
- Nanana, rossz kislány! - Miközben kiejtette a szavakat, mutatóujját ide-oda mozgatta, mintha egy pisis óvodás lennék, akit most tanítanak meg arra, hogy mit szabad és mit nem. - Tudod min gondolkodtam? - Mikor nem kapott választ, folytatta - Biztosan jobban festesz ruha nélkül. Kipróbáljuk? - Ezzel rögtön a pólóm aljához nyúlt, hogy nagylelkűen segítsen nekem levenni a felsőm.
A következő pillanatban már csak azt vettem észre, hogy a gönceim a helyén maradtak, de a sötétkék pamutot egy vörös folt szennyezte. Mire felnéztem tudtam, hogy az nem az én vérem. Egy férfi állt az erőszakos tizenéves mellett, kakastaréját a kezében fogva tartja vissza attól, hogy megint hozzám merjen nyúlni.
- Szerintem jobb, ha a hölgy dönti el, mikor veszi le a ruháit és mikor nem, értetted, öcsi? - kérdezte ideges hanglejtéssel az idősebb, velem egyidős férfi. Fekete haját egy ideje nem látta már fodrász, de szerintem így volt kimondottan szexi.
- Vagy különben mi lesz? Megversz? - kérdezte cinikusan, mire a férfi felemelte az öklét, így láthattam egy tetoválást a kézfején, ami szerintem még szép is volt, sőt illett a viselőjéhez.
- Ha kell, ja. És hidd el, nem lesz kellemes - ígérte neki, mire a srác beparázott, és ígérgetni kezdett mindenfélét.
- Oké, oké, békén hagyom a csajod, csak engedj el - mondta, karjait az arca elé szorította, hogy ne lássuk a rémült arcát.
A férfi erre elengedte a zselétől ragacsos haját, mire a kis srác kereket oldott, és kirohant az ajtón. A megmentőm még nézett utána egy ideig, hátha visszamerészkedik, bár én ebben igazán kételkedtem.
- Jól vagy? - fordult hozzám, mire én csak bólintottam egyet. - Akkor jó - Egy kis ideig egyikünk sem szólalt meg, de aztán folytatta - Épp enni készültem valahol, és nem szívesen hagynálak most egyedül. Velem tartasz?
Mit válaszolhattam volna? Kedves volt, jóképű és nem utolsó sorban megmentett.
- Köszi - böktem ki végre. - Csak be kell zárnom, és hagynom a főnökömnek egy üzenetet.
- Nyugodtan - egyezett bele, aztán a gyomra is beleszólt a beszélgetésünkbe. Megkordult, mire mindketten elmosolyodtunk. - Csak siess, nehogy éhen haljak még itt - Szája mellett apró nevetőgödröcskék jelentek meg.
- Rendben - válaszoltam nevetve. Gyorsan kerestem egy darab papírfecnit, amit Dave asztalára tehetek, és amire leírhatom, hogy hova mentem. Reméljük van nála kulcs... 
Megtaláltam, amire szükségem volt, és lefirkantottam rá a következő üzenetet:
Kösz, Dave. Elmentem, majd jövök. Ha kell telefonon elérsz, de sokkal tartozol nekem, vili? xxJade
Kiléptem az idegennel a küszöbön, és becsuktam az ajtót.
- Mehetünk? - fordult hozzám a megmentőm.
- Már csak az az egy kérdésem van, hogy nem vagy-e szervkereskedő, aki most is épp arra gondol, hogyan vághatja ki a májam. - Mire hangos nevetésbe tört ki. - De mivel tíz perce mentettél meg egy hormonilag túlfűtött sráctól, ettől a kérdéstől eltekintek.
- Nagylelkű vagy - mondta szarkasztikusan. Végre nem csak nekem van idegesítően szarkasztikus stílusom! 
- Mondták már - válaszoltam, aztán elindultunk egymás mellett a nyílt utcán.